bye bye

A mostani hétvége életem egyik legszörnyűbbike, ezt már előre tudom. Azzal kezdődött az egész, h a héten sikerült lebetegednünk, először páromnak, aztán nekem is. Ennek ellenére nem akartam, h itthon ücsörögjön velem, amikor tudtam, h szeretne ott lenni a Barumon, mivel az egyik legjobb verseny. Pedig volt egy rossz előérzetem, egy baljós sejtelem, de nem figyeltem rá. Péntek hajnalban magunkra maradtunk hörivel, de nem volt semmi gond, én gyógyulgattam, ő meg vígan fötört a ketrecében. Szombaton, amikor délután nagy nehezen kimásztam az ágyból és magamhoz tértem szörnyű látvány fogadott. Egy nagyon kókadt höribaba feküdt az alomban és látszott rajta, h nincs jól. Hirtelen azt sem tudtam, h mit csináljak. Gyorsan leültem a net elé, h keressek egy állatorvost, aki szombat délután tud kezdeni valamit egy hörcsöggel. Nem találtam. Mint aggódó szülő próbáltam rájönni mi lehet a probléma, de persze ez nem sikerült. Azért megpróbáltam kézből etetni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Szombat este nem sokat aludtam, de aztán csak eljött a vasárnap. Megint a net elé ültem, h csak van tán valaki, aki legalább vasárnap tud tenni valamit höriért és megtaláltam a Szent István Egyetem egyik karát, ami itt van pár lépésre tőlünk, és még ügyeletük is van. Gyorsan összekaptam magam, na meg hörit, aki ekkora már nagyon rossz bőrben volt. Hamar sorra kerültünk, de sajnos doktornő nem sokat tudott kezdeni egy ilyen apró hörivel, így adott neki egy antibiotikumos injekciót és közölte, h próbáljam meg fecskendővel etetni. Hazaérve ennek eleget is tettem, bébirépát pürésítettem és abból próbáltam meg picit belediktálni höribe és úgy látszott nem csinálom rosszul, mivel végre evett valamit szegénykém. Ahogy múlt az idő csak azért imádkoztam magamban, h jussunk el holnap a szakrendelésre. Mivel későre járt gondoltam megint adok neki egy kis répát és egy kis vizet is, ki ne száradjon nekem. A kezembe véve láttam, h nagyon koszos a szeme, össze van ragadva, így először azt tisztogattam ki óvatosan. Aztán amikor inni akartam adni neki egyszer csak éreztem, ahogy a pici teste elernyed a kezemben, a feje hátracsuklik és már nem kellett neki a víz. Szörnyű érzés volt, tartani azt a kis testet, ami már nem volt többé az én hörim, csak egy test...Elment. Már nem fog többé kiszaladni a házikójából, h megnézze mi folyik idekint, már nem fog többé a kezemben rohangálni, már nem fogja többé a pici mancsai közé kapni a paprikát, h kényelmesen elnassolja.

Viszlát Szotyi!

This weekend is one of the most terrible, I know it. All this started when my darling got sick, and after him got it too. Even I wasn't feeling good, I didn't want him to stay with me home, because I knew how much he would like to go to the Barum. This is one of the best rallys. So we decided that I stay at home, and he goes to watch the insane fast cars. Everything was allright, till saturday. When I woke up and looked after our little fellow Szotyi, who is a winter white russian hamster I was shocked. She was just laying on the ground, didn't respond to anything, didn't really want to eat. She was not hersfel, I knew that something is wrong. I sat down to look up a vet on the internet, but didn't find anybody who could take care of a sick little hamster on saturday afternoon. I felt helpless and lost. Somehow we managed to get over the night, I could really sleep. After I saw that she's even in a worse condition I really tryed to find someone to help us. Finally I found the Szent István University for vets, they are close to us and they have an ambulance on weekends. I pulled myself together and went there. Unfortunately the doc couldn't really help. She saw that something is wrong, gave Szotyi an injection and told me to come back monday. I tryed my best, give her food, water and kept clean. After it got late I thought that it would be time to feed her again. I prepaired everything, cleaned her eye and wanted to give her some water, when her body slacked, she wasn't holding her head, she didn't needed the water anymore. It was a terrible feeling, she died in my hands, but after it wasn't my cute little hamster, it was just a body, without soul. She was gone. She won't run out of her house to look around, she won't grab the food with her tiny paws to eat it.

Goodbye Szotyi!